Nos, péntekre foglaltam az első felvonásos ruha hisztéria utánra először időpontot. Ez egy olyan szalon ahol korábban már jártam, csak most másik ajtón mentem be ruhát próbálni....és így már egy másik szalon :D

Először el is bizonytalanodtam, hogy én vagyok a hülye és két néven fut egy szalon? De hát a másikban nem találtam meg a ruhát...nagyon nem. De nem, ez kettő különböző.

Na és itt megtörtént aminek meg kell történnie....VÉGRE bent volt egy nagyon egyszerű selyem fazonos ruha amit felpróbálhattam...de előtte kanyarodjunk vissza az első körös elképzeléseimhez...ugye szerettem volna ha elöl nem figyelemfelkeltő a ruha, hátul viszont kivágott, nem szerettem volna fűzős ruhát mert kényelmetlen, meg olyat sem ami nagy szoknyás....nos ez a ruha egy elöl teljesen zárt, csónaknyakú ruha volt, hátul a hátam közepéig zárt, onnan nyitott dekoltázsú, teljesen egyszerű, semmi csipke, tört fehér...csak a derekán, és pont a derekán, nem a lengőbordámnál, nem 5 vagy 10 centivel feljebb, hanem ahol kell...egy ujjnyi vastag vadul csillogó öv. Csiribú csiribá, már kész is volt a menyasszony....2020-as modell, egy darab és akciós, 140e és az enyém. Nem volt benne nagy a fenekem, nem volt széles benne a vállam, nem volt nagy a hátam, úgy esett ahogy egy ruhának esnie kell és úgy állt ahogy egy ruhának rajtam állnia kell. ÉN voltam benne, az én stílusom, az én személyiségem tükröződött vissza. És nem elfelejtendő hogy megértettem, hogy a többi ruha miért állt sz.rul :D

Innentől már csak egy kérdésem volt: kártyával lehet fizetni?

Szóval azt hiszem ez a ruha kérdés lezárult és enyém is a csoda *-*

Tanulság: próbálj fel olyat is amit elsőre nem tudsz elképzelni magadon, menj több szalonba, sajnos sok helyen egyáltalán nem segítőkészek!! Ne keseredj el, keresgélj tovább. Jól fontold meg, gondold meg és előzetesen határold be az összeget...nem mindig a legdrágább a legjobb :)

A katalógus fotót becsatolom, sajnos nem a legjobb, nekem pl nem tetszik ezen a képen, élőben sokkal jobb majd az esküvő után mutatok.... :)

Íme a Bianca névre hallgató csoda:

Nos, elérkeztünk egy nagyon fontos és lényeges ponthoz és ez pedig a menyasszonyi ruha vásárlás/bérlés.

Első körben hallani sem akartam a saját ruháról, majd szépen lassan elkezdtem húzni efelé. Nálunk egy nagyon fontos szempont köré épül az esküvőnk és ez pedig az, hogy a lehető legstresszmentesebben és legigazibban éljük meg A napot. Ehhez nyilván kell kialakítani egy hozzáállást, én pl a Youtube-n fellelhető összes esküvői bakis videót megnéztem hogy lelkiekbe minden pofára esős, torta leesős és egyéb vészhelyzeteket végig gondoljak és hideg fejjel próbáljam átértékelni hogy mennyire gáz ha aznap kapok pár kellemetlen hírt vagy félresikerül valami. Így jutottam el végül oda is, hogy jobb az nekem ha enyém a ruha.

Természetesen én is kinéztem pár szép ruhát a neten, próbálva összehozni az alakomat a ruhák szabásával. Nekem kis mellem, széles vállam és elég nagy fenekem/combom van, ami adta hogy nem a ruha elejét hanem a hátát kellene kiemelni. Szép, lágy esésű, kis abroncsú tüll szoknyát álmodtam, olyan felső résszel, amiben van csipke, egészen a vállamtól kb comb középig, ezzel is nyújtva az alakomat. Nos, így szerettem bele Modeca Fairy-jébe és Frilly-jébe, ami gyakorlatilag az álom ruha kategória volt. 

Voltam gyorsan is egy szalonban ahol nem igazán volt a méretemben ruha, így azt sem nagyon láttam hogy amúgy a fazon jól állna-e....úgyhogy elkezdtem keresgélni varrónőket, akik majd jól megvarrják nekem ebből a kettő ruhából inspirált csodát...

Én Budapest melletti városban lakom, de jó ötletnek tűnt egy szegedi varrónőt is felkeresni, nagyon szimpatikus volt, profinak tűnt, úgy voltam vele hogy 3 alkalom belefér hogy a varratás miatt lemenjek. Több választ kaptam, nagyrészt 200+ ezer forintosokat, kivéve Szegedről....onnan visszaírt a szalonos hölgy hogy igazából neki megvan a Frilly, ha gondolom ugorjak be....hát gondoltam. 

Felvettem, csodaruha, hűű meg háá...majd megláttam a tükörban magam és hűű. De ez már nem azzal a hangsúllyal. Nagy tanakodóba estem, mert rájöttem hogy ez a fazon nagyon nem az enyém, szóval mondtam neki hogy ő látott már ruhát meg menyasszonyt, adjon rám amit akar, most már tudni akarom hogy mi az én fazonom....

Aztán rám adott egy Cosmobellát...ráaadásul ez egy 2018-as fazon, most már 2019-eseket szórják ki, jönnek a 2020-asok...tehát régi. Egy álom volt, egy csoda. Egyszerű, gyakorlatilag egy réteg selyem szoknya, derekán csillogós öv, felül, elöl-hátul nyakig zárt csipke. Az egyszerűség, az elegancia, a komolyság de mégis játszi könnyeden eső anyag, pont ott takar, pont úgy esik, felvéve -10 kg....egy igazi álom.

Kérdeztem mennyibe kerül bérelni, 190e, megvenni 240e. Huhh - gondoltam. A kis tervezgetős esküvői pénzügyes excelben cakkpakk a ruháimra, cipőkre, fodrász sminkes 250e-ret határoltam el, mivel lélektani határon túl van kiadni ennyi zsák pénzt egy ruhára ami egyszer lesz rajtam. Pontosan az ilyenek miatt, hogy érzelmi felindulásból is tudjam hol a józan eszem. Elsőre ott hagytam, de nagyon beakadt, ezzel álmodtam, ezzel léteztem minden órában. Persze ott volt bennem az is, hogy hát ez nem az a habos-babos esküvői ruha, ez már inkább a felnőtt NŐ-s, hiszen azért éppen 31 leszek az esküvőm idejére.....nagyon kedves volt a szalonos hölgy, és mondta hogy elrakja nekem következő hét szombatig. Mivel akkor kiárusítása lesz.

Mit csinál ilyenkor az ember lánya? Felteszi magának a kérdést. Ez a ruha volt az A ruha vagy ez a ruha csak egy olyan fazon volt, ami nekem A fazon? Úgyhogy gyorsan ki kellett ezt deríteni. Egyszerűbb, max. felül csipkés ruhákat néztem ki, el is mentem két szalonba felpróbálni őket...hát hagy ne kommentáljam, a kinézett 17 db ruhából 2 db-ot sikerült felpróbálni úgyhogy nem voltam beljebb. Elég rossz élmény volt. Még mindig nem tudtam hogy a fazon vagy a ruha? Melyik amelyik telitalálat? Negyed millió forint egy ruháért....normális vagyok én? Bőven felette van az általam behatárolt összegnek. A döntés megszületett. Nem, nem veszem meg. Ha megbánom majd varratok valami hasonlót.....

Úgyhogy egyelőre se ruha se tapasztalat....foglaltam két szalonba még időpontot, vadászom a fazont ;)

Szurkoljatok :)

Sajnos egy nagyon fontos dologról sokszor nem beszélnek az emberek. Amikor elmesélem, hogy nálunk mi a helyzet akkor viszont százával jönnek a történetek.

Ez pedig a család felől érkező mélységesen nagy elnyomás, lenyomás, terror, érzelmi zsarolás, kötelező és kötelezően illendő körök, meghívottak, szokások....aminek a végére a Nagy Nap mindenről és mindenkiről szól, csak a Menyasszonyról és a Vőlegényről nem.

Sajnos elég behatóan foglalkozni kezdtem a témával, tekintve hogy én is mélységesen érintett vagyok ebben...sajnos. Nagy a család és vannak akik nem beszélnek egymással, vannak akiket nem kedvelek, vannak akik engem nem....ezzel nincsen semmi baj egy nagy közösségben, mint ami pl egy család, simán előfordul...hiszen nem te válogatod össze bele a népet...a probléma csak ott kezdődik, hogy valaki szerint valami illik viszont ez nem vonatkozik egyformán mindenkire :D

Nos, nálunk ez a helyzet, az anyai oldali család egyik fele nem beszél egymással, én pl beszélek azokkal a "perifériára szorult" családokkal akikkel a többiek nem, viszont vannak kötelezően szeretnivalók akiknek mindenki mindent elnéz és senki sem szól semmit. Eddig többféle verzió is született a különböző családon belüli esküvőkön erre, hogy ne a lagzin csapjon fel a konfliktus - általában az, hogy vagy az egész bagázs otthon maradt vagy csak a perifériára szorulók. Nos ez tök jó megoldás, senki sem szólt erre sem semmit - viszont én nem pont így "osztanám" fel a családot.

Én nem szeretnék senkit "kihagyni" viszont nem is szeretnék mindenkit vendégül látni mert túl nagy esküvőt sem akarunk, így is 70+ fő lesz a vége a bulinak...úgyhogy azt a megoldást választottam hogy a problémás nagynénik mind "otthon maradnak" a valamilyen szinten velem kontaktban lévő unokatesók (szülőktől külön élők, házasságban, gyerekeikkel) viszont nem. Következetesen senki "öreg" nem lesz ott a lagzin, viszont cserébe lesz egy állófogadásos csodálatos polgári esküvőnk teljesen külön, külön napon, nem rohanva, szépen felöltözve, emlékkönybe írva, együtt fotózva, beszélgetve, örömködve.

Az apai oldalon összesen két család van akikkel tartjuk a kapcsolatot, ők ott lesznek a lagzin - velük nekem sincs problémám, plusz nekik sem egymással. 

Ezt a (szerintem) zseniális megoldást eszeltük ki....a gond csak az, hogy drága egyetlen édesanyám nem igen van kibékülve ezzel az ötlettel. Sajnos bármit mondok neki nem érti meg az én álláspontom és gyakorlatilag semmit sem, a legszomorúbb pedig az, hogy felismerni véltem az érzelmi zsarolás legkülönbözőbb jeleit abban ahogy próbál "rávenni" arra hogy úgy legyen ahogy ő szeretné.

Most éppen azzal "szórakoztat" hogy ő nem jön el sem a polgárira, sem a lagzira mivel nem akar/nem fog szégyenkezni. Volt már a "bezzegazunokahúgod" aki tudja hogy kit kell meghívnia az esküvőjére (másik vonalról unokahúg úgyhogy pont az érzékeny család kupac nem érintett nála vendéglista ügyben), volt már a #mindeninformációtfelhasználokellened #amitcsaktudokrólad, meg a "ha igazán szeretnél, nem tennéd ezt velem" témák....úgyhogy most sajnos kis kézikönyvként kezelem Susan Forward remek könyveit...igyekezve elválasztani a készülődés örömét ettől a keserűségtől.

Nem akartam nagyon belemenni ebbe, de az én esküvőm szervezéséhez sajnos ez is beletartozik...na így legyek okos hogy hogyan szervezzek stresszementes esküvőt....kivel volt hasonló helyzet?