Sajnos egy nagyon fontos dologról sokszor nem beszélnek az emberek. Amikor elmesélem, hogy nálunk mi a helyzet akkor viszont százával jönnek a történetek.

Ez pedig a család felől érkező mélységesen nagy elnyomás, lenyomás, terror, érzelmi zsarolás, kötelező és kötelezően illendő körök, meghívottak, szokások....aminek a végére a Nagy Nap mindenről és mindenkiről szól, csak a Menyasszonyról és a Vőlegényről nem.

Sajnos elég behatóan foglalkozni kezdtem a témával, tekintve hogy én is mélységesen érintett vagyok ebben...sajnos. Nagy a család és vannak akik nem beszélnek egymással, vannak akiket nem kedvelek, vannak akik engem nem....ezzel nincsen semmi baj egy nagy közösségben, mint ami pl egy család, simán előfordul...hiszen nem te válogatod össze bele a népet...a probléma csak ott kezdődik, hogy valaki szerint valami illik viszont ez nem vonatkozik egyformán mindenkire :D

Nos, nálunk ez a helyzet, az anyai oldali család egyik fele nem beszél egymással, én pl beszélek azokkal a "perifériára szorult" családokkal akikkel a többiek nem, viszont vannak kötelezően szeretnivalók akiknek mindenki mindent elnéz és senki sem szól semmit. Eddig többféle verzió is született a különböző családon belüli esküvőkön erre, hogy ne a lagzin csapjon fel a konfliktus - általában az, hogy vagy az egész bagázs otthon maradt vagy csak a perifériára szorulók. Nos ez tök jó megoldás, senki sem szólt erre sem semmit - viszont én nem pont így "osztanám" fel a családot.

Én nem szeretnék senkit "kihagyni" viszont nem is szeretnék mindenkit vendégül látni mert túl nagy esküvőt sem akarunk, így is 70+ fő lesz a vége a bulinak...úgyhogy azt a megoldást választottam hogy a problémás nagynénik mind "otthon maradnak" a valamilyen szinten velem kontaktban lévő unokatesók (szülőktől külön élők, házasságban, gyerekeikkel) viszont nem. Következetesen senki "öreg" nem lesz ott a lagzin, viszont cserébe lesz egy állófogadásos csodálatos polgári esküvőnk teljesen külön, külön napon, nem rohanva, szépen felöltözve, emlékkönybe írva, együtt fotózva, beszélgetve, örömködve.

Az apai oldalon összesen két család van akikkel tartjuk a kapcsolatot, ők ott lesznek a lagzin - velük nekem sincs problémám, plusz nekik sem egymással. 

Ezt a (szerintem) zseniális megoldást eszeltük ki....a gond csak az, hogy drága egyetlen édesanyám nem igen van kibékülve ezzel az ötlettel. Sajnos bármit mondok neki nem érti meg az én álláspontom és gyakorlatilag semmit sem, a legszomorúbb pedig az, hogy felismerni véltem az érzelmi zsarolás legkülönbözőbb jeleit abban ahogy próbál "rávenni" arra hogy úgy legyen ahogy ő szeretné.

Most éppen azzal "szórakoztat" hogy ő nem jön el sem a polgárira, sem a lagzira mivel nem akar/nem fog szégyenkezni. Volt már a "bezzegazunokahúgod" aki tudja hogy kit kell meghívnia az esküvőjére (másik vonalról unokahúg úgyhogy pont az érzékeny család kupac nem érintett nála vendéglista ügyben), volt már a #mindeninformációtfelhasználokellened #amitcsaktudokrólad, meg a "ha igazán szeretnél, nem tennéd ezt velem" témák....úgyhogy most sajnos kis kézikönyvként kezelem Susan Forward remek könyveit...igyekezve elválasztani a készülődés örömét ettől a keserűségtől.

Nem akartam nagyon belemenni ebbe, de az én esküvőm szervezéséhez sajnos ez is beletartozik...na így legyek okos hogy hogyan szervezzek stresszementes esküvőt....kivel volt hasonló helyzet?